Utazás, szerelem, valvoline motorolajok és a barátnőm kutyája, akinek köszönhetem, hogy megismertem a barátomat

Van egy jó szokásom, sokat utazok. Ezt többek között azért tartom jónak, mert kipihenem magam, élményeket szerzek, feltölt az utazás és új embereket is megismerhetek, akik később a barátaimmá is válnak… vagy annál is többé.

Autóval szoktam az esetek többségében közlekedi, mert gyors, kényelmes és sok csomagot tudok magammal vinni, meg persze a barátaimat is, ha éppen velem tartanak a kiruccanás során. Az egyik barátnőm valvoline motorolajokkal foglalkozik, ez a munkája, ezért, ha velem jön, akkor mindig hoz magával ilyen valvoline motorolajat, merthogy hátha kell. Kedves tőle, már többször használtuk is, amikor szükség volt rá.

Jó másokkal utazni, de én egyedül is szeretek. Ilyenkor az ember könnyebben ismerkedik, szabadabb, kötetlenebb a program, nem kell másokhoz alkalmazkodnia. Persze a magány néha zavaró is tud lenni, így amikor egyedül utazok el valahová, akkor általában este kimozdulok, koktélozgatok, vagy elmegyek táncolni, ha van rá lehetőség. Inkább nagyvárosokba látogatok el egyedül, ahol tudom, hogy emberek közelében lehetek, ha éppen társaságra vágyom.

Így történt ez azon a napon is, amikor megismertem a barátomat. Emlékszem, egy fekete, testre simulós, térd fölé érő ruhát vettem fel, ami igen elegáns és egyben kihívó is. Szeretek csinos lenni, és szeretem a ruhákat is, így könnyen megjegyzem, hogy egy egy alkalom során mit is viseltem, főleg, ha az egy igen kellemes estén volt rajtam, ami amúgy is emlékezetes. Budapesten mozdultam ki. Éppen akkor tértem haza Moszkvából és úgy gondoltam, hogy kicsit itthon is körülnézek, hogy milyen az éjszakai élet és milyen jól is tettem. Elhívtam az egyik barátnőmet, hogy találkozzunk este. Amikor már több,  mint fél órát vártam rá az egyik klubban, ahol megbeszéltünk, hogy találkozni fogunk, akkor gondoltam, hogy felhívom Vandát, hogy merre van már, mert nem szeretnék egész este egy széken ülve rá várni. Legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy ő mégsem tud jönni, mert nincs otthon a lakótársa és nem akarja egyedül hagyni a kutyát a lakásban. Elnevettem magam, hogy a kutyus szerintem megoldaná a dolgait nélküle is, de Vanda mondta, hogy nem jön, mert egy kiskutyáról van szó és, hogy még elég kiszámíthatatlan az öleb, ezért is felejtett el nekem szólni, hogy ne várjak rá egész éjjel a bárszéken. Pedig én ott maradtam még nagyon sokáig azon a széken.

Ugyanis odajött hozzám egy férfi. Magas volt és sötét hajú és gyönyörű sötét szemei voltak. Szeretem, ha egy fiúnak kék vagy zöld a szeme, de valahogy ezek a feketék is teljesen elvarázsoltak. Beszélgetni kezdtünk. Kérdezte, hogy miért vagyok egyedül és én elmeséltem neki, hogy a barátnőm faképnél hagyott egy kutya miatt. Persze én is nevettem ezen az egészen, mert végül is vicces, főleg így kimondva, meg én is nagyon szeretem az állatokat, szóval lehet kétszer is meggondolnám, hogy éppen a drága kutyuskáimat dögönyözzem- e egész éjszaka, vagy elmenjek bulizni a barátnőimmel, mert mindkét program jól hangzik. Mondta Balázs, aki odajött hozzám, hogy már tervezte egy ideje, konkrétan onnantól kezdve, hogy észrevette, hogy ott ülök egyedül, hogy idejön, de azt hitte, hogy várok valakit. Ami igaz is volt, de a telefonálás után rögtön idejött hozzám. Ezek szerint látható volt, hogy aznap este nem jön el a partnerem, pedig nem kezdtem el sírni, vagy ilyesmi, inkább gondolkoztam, hogy mit is csinálhatnék most egyedül, így, hogy változott a program.

Balázzsal aztán nem unatkoztam. Nagyon sokat beszéltünk, így tényleg majdnem egész éjjelemet azon a bárszéken ülve töltöttem el, amit nem igazán akartam, de nagyon jól alakultak végül a dolgok, csak úgy repült az idő. Amikor éppen nem ott voltam, akkor táncolni mentünk el, tehát az estém szerencsére nagyon jól alakult. Megismertem egy új embert, akit rögtön nagyon is megkedvelte. Beszéltünk az élet nagy dolgairól, a valvoline motorolajokról, mert kiderült, hogy neki is van egy ismerőse, aki ezzel a márkával dolgozik munkája során, és még sok minden másról is. Nagyon sok dologban azonos volt a véleményünk és teljesen lenyűgözött a személyisége. Udvarias, okos és még a külsejére sem panaszkodhat.

Sajnos utána nem tudtunk egy ideig találkozni, mert én pár nap múlva elutaztam az egyetemmel egy tanulmányi kirándulásra Párizsba, így nem fért bele az időmbe, de közben azért néha beszélgettünk. Alig vártam, hogy hazaérjek, pedig aztán Párizsban is nagyon jól éreztem magam, imádom azt a várost. Azonban én sem vagyok annyira az internetes kommunikáció híve és ő sem, ezért persze beszéltünk, de nem túl sokat, mint már említettem. Viszont elkérte a számomat, de nem hívott fel. Még utazásom előtt sem, utána meg gondolom azért, mert külföldön voltam és nem lett volna egy olcsó mulatság. Másfél hétig voltam francia földön, a croissant- ok és az Eiffel-  torony társaságában és az utazásom utolsó két napjában már nem is beszéltünk egymással. Amondó vagyok, hogy elsősorban a fiúnak kell közelednie egy lányhoz, főleg, ha még csak ismerkednek, így én sem írtam rá Balázsra. Bevallom, kicsit sajnáltam a dolgot, de nem mondtam ellen az elveimnek és nem küldtem üzenetet.

Amikor végre hazaértem, akkor estére nem volt programom. Pihenni szerettem volna, kipakolni a bőröndömből és kicsit kiélvezni az otthonom kedves falait, amik visszavártak engem. Este egyszer csak azonban elkezdett csörögni a telefonom és egy ismeretlen szám volt megjelenítve a képernyőn. Csodálkozva felvettem, hogy ki lehet az ilyenkor és majdnem megállt a szívem, amikor meghallottam Balázs ismerős hangját a vonal túlsó végéről. Nagyon örültem neki, hogy felhívott és egy pár percet beszélgettünk is, de a lényeg az volt, hogy meg is beszéltük, hogy találkozunk a következő héten.

Az a bizonyos találkozó el is jött. És ezt követte a többi, mígnem össze is jöttünk. Azóta az utazó repertoárom bővült, hiszen most már nem csak egyedül, barátokkal, családdal, vagy az egyetemmel utazok adott esetben, hanem Balázzsal is. Köszönöm a barátnőm kutyájának, hogy lehetőséget adott őt megismerni!