Könnyed csevej a vonaton a karos állványokról

Akárhányszor vonattal utazom, mindig történik valami. A haverok már csak röhögnek rajtam, mert ha mondjuk koncertről megyek haza az utolsó vagy esetleg egy hajnali járattal, havonta legalább egyszer akarják megkérni a kezem, próbálnak megvédeni a nem létező gonosz manóktól, vagy csak valamelyik belső szervemre tesznek komoly összegű ajánlatot. A legszebb az egészben, hogy mindig józanul utazom, így vélhetően ezeket nem csak beképzelem. Néha azért akadnak aranyos sztorik is, mint a legutóbbi. Amikor is egy apukájával utazó kisfiú számára egy, az ablakból meglátott karos állvány vált nagyon érdekessé. Nem meglepő, a gyerekeknek még nagyon érdekes a világ. Nem most utaztam velük először, de eddig nem figyeltem fel különösebben arra, hogy miről beszélnek.

Én már teljesen elmerültem a gondolataimban, amikor felfigyeltem a mellettem lévő négyesből hallatszó kisfiú felkiáltására: “Apa, nézd! Mi az ott?!” Gyorsan odakaptam a fejem, ez egyfajta reflex ilyenkor, akkor is megnézed, mi az, ha szentül hiszed, hogy márpedig arra te nem vagy kíváncsi. Mondjuk nekem nem is sikerült megfejtenem, mi az, amit a kisfiú látott. Igazából egy nagyobb építési terület mellett haladtunk el, ahol sok minden állványokon volt. Ennyit sikeresen megfejtettem. Az apuka azonban jóval tájékozottabb volt, ő meg is mondta, hogy amik ott láthatóak, azok a karos állványok. Mint kiderült, a kisfiú biztosra vette, hogy apukája tudni fogja a választ, mert egy időben ő is foglalkozott mindenféle raktári állvánnyal.

Nekem persze ez még mindig kínai volt, de valamiért mégis figyeltem. Talán azért, mert az apuka olyan kedvesen beszélt a fiához, és igyekezett érthetően elmagyarázni ezeket a nem éppen gyerektémaként szolgáló dolgokat. Hamarosan az egész kocsi utazóközönsége rá figyelt, még a kalauz is elfelejtett a dolgával foglalkozni.

Azt sikerült könnyen megértenem, hogy ezek a karos állványrendszerek hosszú, tekercses vagy nagy méretű anyagok tárolására lettek elsősorban kitalálva. Így már nem is volt annyira meglepő, hogy ezeket láthattuk egy építési területen, hiszen ott rengeteg cső is szokott lenni, és nem szerencsés, ha csak ledobják a földre. Ezek az acél karos állványok amúgy csavarkötéses vagy hegesztett alapú oszlopokból készülnek, amelyeket különleges keresztmerevítők csatolnak össze. Ezekhez az oszlopokhoz beakasztós tüskékkel vagy csavarokkal rögzítik azokat a kiugró konzolokat, amelyekből a tárolószintek állnak. Mivel ez máris egy kicsit bonyolultabbnak tűnt, apuka elővett egy füzetet, és rajzolni kezdett fiának. Persze azért mi is oda-oda kukucskáltunk.

Itt még azért nem volt vége a mesélésnek, mondta az apuka, hogy majd ha hazaértek, akkor a RackinLog oldalán néznek ezekről képeket is. Ezután folytatta tovább ott, ahol abbahagyta mondandóját. Ott vette fel újra a fonalat, hogy ezek a szerkezetek készülhetnek hajlított acéllemezből vagy acélprofilból is, attól függően, hogy mekkora terhet kell elbírniuk. Azt hiszem, a hordképesség kifejezést is alkalmazta. Azzal folytatta, hogy ha valakinek ennél is többre van szüksége, vannak ám egyéb kiegészítők is ezekhez a szerkezetekhez. Többek között például védőtetők, rakományütköző csövek vagy tekercstartó szerkezetek.

A kisfiú szeme csak úgy ragyogott, ahogyan apukáját hallgatta, én pedig már majdnem elolvadtam a látványtól. Ekkor szólalt meg az egyik utas valahol mögöttem, hogy örül, hogy mindezeket hallotta, mert pont most volt szükséges jobban utánajárnia a témának. Azt gondoltam, hogy ennyiben véget is ért a történet.

Pár héttel később viszont ismét sikerült elcsípni az apukát a fiával, már egy teljesen másik történet volt kialakulóban. Az egyik felszálló utas viszont odament hozzájuk. Megköszönte, hogy említést tettek a RackingLog-ról, ugyanis a segítségükkel ő is rátalált a karos állványokra, amikre szüksége volt.